Feszes melegben
Dűlőutakon ülő porban
kis nyári szellő botolog.
Rezegtetik az ég kék dobját
sietős hangú motorok.
Kigombolta zöld pongyoláját
a búzatábla egy hete,
s megszületett millió, szőke,
bölcsőben ringó gyereke.
Emberek jöttek megcsodálni
a sokmagzatú szép anyát,
s gépeket tereltek legelni,
leenni a nyár aranyát.
Itt kotomoz most körbe-körbe
dűlőhosszában két nyúlánk,
pergetős gép, pörög belőle
az életünk, a gabonánk.
És én ott járok gondolatban
gyermekkorom kis mezején,
kötelet terítek anyámnak,
és nem hiszem el, mit szegény
mesél közben, mert hihetetlen,
hogy húsz évvel korábban ő
nagyapám után, tizenkét éves
gyerekként volt marokszedő.
(1960; Somogyi Néplap, 1960. júl. 10. – 6.)
