Torzó
Bemégy a cukrászdába, megiszol egy dupla feketét,
elszívsz két cigarettát, és rájössz milyen egyedül vagy.
Verset motyogsz a boldog, beteljesült szerelemről,
és örülsz, mert leültében megvillantja a szoknya egy nő
fehér combjait.
Szabályokba terelnéd szárnyas gondolataidat,
de látod, szétfolynak, mint a rádió kétes értékű dallamai.
Érzékszerveiden táncoltatod a kisvárosi estét,
s mire idegeidet a lényeges vételére behangolnád,
olyan szánalmasan üres leszel,
mint a rádió, mely éppen most hallgatott el.
(1959; Somogyi Néplap, 1959. okt. 11. – 6.)
