Futtató
Bárányfelhős tavasz
futtatja szívemet,
fürödni a zöldben,
tornyosulni veled,
mezőt bolyhosító
szelekbe fogózni,
békadalt lüktető
estén csókolózni,
elhinni a májust,
ha csodákkal békít,
kotlós reggeleknek
bolyhos kiscsibéit,
mégis okosodni
suttyomban egy évet,
fogyva-gyarapodva
élve az egészet,
napra kifeszített
sugarakra verni,
ha cimbalmos kedvem
akar kerekedni,
terelni a tájat
kövérnapú nyárba,
virág illatából
tenni a kalászra,
úgy uralni mindent,
mintha enyém volna,
berakva vigyázva
világnagy szatyorba,
szatyrot megölelni,
vinni fütyörészve,
s letenni eléd, hogy
megkérdezd, mi végre?
(1959; Somogyi Néplap, 1959. jún. 7. – 7.)
