Felhő játszik
Mezítláb, térd fölé fogott szoknyában
vizeimen csobogsz.
Felhő játszik a tiszta holdvilággal:
közeledsz, távolodsz.
Csak kinyújtóznék, és megfoghatnálak,
látod, de egyszerű,
a víz-fenéken ringó holdvilágra
gyűrűzne hét betű:
Enyém vagy, ennyi, megzavarosodna
a holdas víz kicsit,
s partra simítaná a hullám fölfogott
kis szoknyád ráncait.
(1959; Somogyi Írás, 1960. 1. – 4.)
