Aratás előtt
Vései utcán ma este
hallgatóznak a fák,
lesik zöld ágbogaikkal
mit üzen a világ.
A napot valaki ledobta,
a Túlsódombra esett.
Elszaladt megnézni öcsém
meg egy sereg gyerek.
Bokrokba bújt el a kertünk,
az utcán lapul a por,
tenyérnyi felhőt szegeztek
az égre hat órakor.
Merev itt minden, azt hinnéd,
az élők alszanak?
Nézd csak, az élet csatangol
a tömzsi fák alatt.
Az árokban játszik két csöppség,
hordják a homokot.
Emitt egy sereg kapás jön,
amott csorda poroz.
És idehallik, a Külsőréten
valaki kaszát kalapál,
mert jövő évi kenyerünkkel
elénk feküdt a nyár.
(1955; Somogyi Néplap, 1959. máj. 10. – 6.)
