Krumpliszedéskor
Krumpliszedéskor állj mellém a rendre,
és ha megtelik majd a kosarad,
én el segítem vinni a szekérre,
hogy el ne fáradj, és ne menj magad.
Majd megbámulnak bennünket a nyárfák,
összesúgnak hátul az öregek,
és másik nap világgá kiabálják,
hogy anyádnak a veje én leszek.
De este, mikor elbújnak a tárgyak,
és minden szemet befog a sötét,
mi összenézünk, és a múló nyárnak
megkoronázzuk ősszülő fejét.
(1958; Somogyi Néplap, 1958. szept. 21. – 7.)
