Meglátják majd
Krizantémmal köszönt november,
hatalmas még a délután,
de apró, véletlen neszekkel
készül már itt a téli táj.
Áltatjuk még az ismerősök
gyóntató pillantásait,
s egyre több a közösen őrzött
titok, a szerelem, a hit.
Krizantém-színű hetek jönnek,
nyílt, átlátszó lesz a világ.
Meglátják majd, ha dideregnek,
hogy szemünkben lobog a láng.
(1962; Jelenkor, 1963. 2. – 120.)
