Intés
A föld, ezer év délibábja
ráfonódik népem nyakára,
és szívja vérét, fojtogatja.
Ó jaj, bekapja, nézd, bekapja.
Dózsa előtt, s utána hányan
buktak el vérszomjas porában,
akik érte rohantak harcba.
Bekapta őket, mind bekapta.
Ma menekül, kit visz a lába
városba: gyárba, iskolába.
Nem érte, ma előle futnak,
míg végére érnek az útnak.
De kit köt tenyérnyi darabja,
azt torkon kapja, fojtogatja.
Szívja a vért, szívja a könnyet.
Ó, mivé tettétek a földet.
Ma átok lett minden göröngye.
Jajszó tapad ma minden rögre.
És mindez még nem elég néki…
Népem szólj rá!, szavadat érti.
S ti emberevő, vad kufárok,
akik miatt a föld ma átok,
vigyázzatok: a nép szavára
a föld bekapja, aki bántja.
Vése, 1955. márc. 10.
(Kötetben: Platón benéz az ablakon. Bp. 2005, Magvető Kiadó. – 13.)
