Könnyű szél jött
Megmintáztalak tiszta hóból
magamnak. Jó volt játszani.
Tűnődöm most, két szép napomból
megmaradhat-e valami.
Ma kisütött, és könnyű szél jött.
Megroggyant, ellibbent a hó.
Elfelejtett tavalyi gödrök
mélyén maradt csak mutató.
Megálmodott másod helyében
közönséges víz mosolyog.
Gyámoltalan, józan, hitetlen,
és nevetséges is vagyok.
Azt mondják, hogy a tavasz jött meg.
Nézem a földet, az eget,
szállítják a korai zöldnek
maradék részecskéidet.
(1962; Jelenkor, 1962. 4. – 473.)
