Csendélet
Elvitték minden gabonánkat.
Anyám sírt, apám hallgatott.
Öcsém lopott a sajátunkból
a lónak egy marék zabot.
Ülünk az esti lámpafényben,
latolgatjuk, hogy mi maradt:
Üres padlás, s apám szemében
egy ki nem mondott gondolat.
Ő senkiben sem bízik most már,
a munkabére lett oda.
Felelj te bérenc, ki elvitted,
neki ahhoz mért nincs joga.
Vése, 1954. nov. 18.
(Kötetben: Platón benéz az ablakon. Bp. 2005, Magvető Kiadó. – 12.)
