Szüretelő menyecskék
Meglestél-e már őszi estét
szőlősorok közt hallgatag,
mikor szüretelő menyecskék
készülődnek a fák alatt?
Barnalevelű tőkék csendjét
birizgálja a szürkület,
s akik a kádat teleszedték,
most borítják ki kedvüket
bele a vézna alkonyatba.
Ó, egyszer nézd csak meg, miképp
szabdalják apró darabokra
szoknyáikkal a férfinép
nyugalmát, napi fáradtságát
kótyagos kis pincék előtt,
hogy csillagokra földobálják
csúfolni a hulló időt.
Nem az óbor táncoltat tűzbe,
halántékodba ők verik,
másodpercenként ütögetve
szerelmük jancsiszegeit.
De szépek, ahogy készülődnek,
lemossák a nap bajait,
míg megtölti az est a völgyet,
akár folyómedret a víz.
Egy évet kádba kosaraztak,
szorongást, munkát, terveket.
Most csillagokig föllobognak
kibeszélni, hogy jólesett.
A dombon föl az égi hálót
nézem két szőlősor között.
Fényes rései kész világok,
értik-e ezt az örömöt?
A menyecskékét, akik végül
meghajtják kerékpárjukat
hazafelé, s a sötétségből
kihasítják az utat.
(1960; Somogyi Néplap, 1960. okt. 16. – 5.)
