Ha nem rohannál
Ha nem rohannál, csak mint az anyókák
falak mentén tipegnél ingatag,
botba fogózva vagy könnyű szatyorba,
hogy hazáig egyensúlyozzanak,
talán fájna a megpattant erekkel
eléd zizergő levelek jaja,
és a pattogva sülő gesztenyéből
sem kéne több, csupán az illata.
De te fölmászol tártkarú hegyekre,
akár tavasszal, ha ibolya nyit.
Szép! – ennyit mondasz a kibomló őszre,
s már futsz is, nem kérdve, mi repít
mézbe forgatott díszletek között zöld
hittel gyerekként, aki villogó
karikát hajt a járdán utca hosszat
és kiabál, hogy jó, jó, ez a jó.
(1961; Somogyi Néplap, 1961. dec. 31. – 5.)
