Akár az esti rétek
Szeretsz, Búzavirág? – Kérdezem kedvesemtől,
s mindegy, hogy mit felel,
száll a szívem, mint szárnyas levegőben
gyermekláncfű pehely,
mert tudom, hogy szeret, tudja a szénaboglya,
s lassan a fél falu,
a játék, hogy „Szeretsz-e? Elfeledsz-e?”
ez is arra tanu,
hogy boldogok vagyunk, akár az esti rétek
nagy boglyákkal tele,
súlytalanok, mint szálló űrhajósok,
tiszták, mint a zene.
(1963; Somogyi Írás, 1963. 3–4. – 43.)
