Akit megigéz
Akit megigéz harmincöt
fehérblúzos akác,
és utca hosszat részegen
fitogtatja magát,
aki meglesi napra-nap
a zöldtrikós falut,
a rétet, ahol fű közé
bújt el a gyalogút,
aki bukfencet vet a kék
ég bokra alatt,
s meg akar fogni ég felé
surranó madarat,
s akin még mindig jégcsapok
lógnak és sarki fény
pislákol szemüveg mögé
bújtatott zöld szemén,
aki nem érti a bolond,
nyújtózkodó tavaszt,
s befelé néz, mert benne csak
emlékek őrzik azt,
aki megszokta a szabályt,
nézze meg a mezőt,
ilyen hacacárét soha
nem lát a ház előtt,
jöjjön velem, mindenkinek
szerzünk egy jó kapát,
arasznyi már, kapálni kell
a kukoricát.
(1960; Somogyi Néplap, 1960. jún. 19. – 6.)
