Téli ruhámba öltözök
Égig érő kukoricaszárak
tartották tegnap a napot,
ma mozdulatlan halommá fáradt
faleveleket olvasok.
Tegnap fényes üveggolyó voltam,
játszott velem az őszi táj,
madár vagyok ma, nyirkos odúmban
alamizsnával tart a nyár.
Holnap szikár fúvósok szaladnak
a mosakodó fák között,
kürt lesz az ágköz, síp minden ablak,
téli ruhámba öltözök.
És várok valami bizonyosat,
egy vagy két hónapos telet,
kint majd üveges fák mocorognak,
reggeltől estig tüzelek.
Elfojtott kiáltás lesz az erdő,
guggol a búza hó alatt,
s az ég, a legnagyobb esernyő
fehér bolyhai hullanak.
(1962; Somogyi Néplap, 1962. ?; eredeti címe: Valami bizonyosat)
