Tengervíz
Tolnai Ottó Pécsett
Mintha forgó korongon akarna
megállni, folyton lépeget, hogy
talpon maradjon, néha-néha
a szárnyait is kitárja, de
nagyon közel a hegy, akkor is
beleakad, ha a lábai
egyre szaporább kapkodásával
hirtelen a levegőbe
emelkedik, s mindenki látja,
ahogy a Széchenyi tér
tetői felett köröz, s lassú
mozdulatokkal megigazít egy
tétova kéményt, egy röpke
tévéantennát, összeszedi a
szakadt drótvégeket, a köhögő
csavarokat, fölemeli az
ereszcsatornába esett
galambtetemet, s mintha arra
lenne kíváncsi, véres-e,
megérinti ujjával a dzsámi
félholdas keresztjét, s mikor a
tér sarkán álló Hunyadi-szobor
lovának kantárját fogva
beúszik a Művészetek Háza
nyitott ablakán s megáll, valaki
nem bírja tovább, kifakad:
„Mit cirkuszol itt?! Vízen járni,
röpülni akárki tud. Álló
tehervonat alatt átmászni…
Azt próbálja meg!”, s
elsírja magát. Bár lehet, hogy
csak a szemébe fröccsent
tengervizet törölgeti.
