Aztán, hogy újra összeszedné
Aztán, hogy újra összeszedné,
megfeszíti nyelvét, gerincét,
s már mondja is, hogy soha így még,
hogy a pillanat hasadt ketté.
Aztán, mert már mindenki tudja,
sőt, jobban tudja, visszaretten,
feszeng a kínos szóközökben,
előzget, mintha helyben futna.
Aztán hagyja, hogy megtörténjen,
megnevezi, háziasítja,
melléje fekszik, hallgat mintha
elakadt volna a mesében.
