Mint a nyelv alá szorított kavics
Annyi, ha volt, ha voltunk, és az is,
mint a nyelv alá szorított kavics,
hogy ne hebegjen, akkor sem, ha csak
azt értik, amit maguk mondanak.
Hogy ne hibázzon, ha mégis, ha nem,
ha nem bírja tovább beszédtelen,
feszítettük, hogy tisztán ejtse ki,
hogy vége van, hogy el kell kezdeni.
Annyi, ha volt, hogy észrevegye, hogy
nélkülünk nem, mert elvéti, dadog,
aztán, hogy hipp-hopp, s ki-ki maga már,
csak áll ott, mint a hegyen a szamár.
