Éhes, együgyű állat vagy
Hogy melyik oldalát látod, nemcsak attól függ,
hogy melyiket mutatja, hanem attól is, hogy
melyik látszik onnan, ahonnan nézed, vagy
melyiket akarod látni akkor is, ha nem azt látod,
amit látsz, és föl sem merül már benned,
hogy neki is, miként neked, több oldala van
(„kell, hogy legyen”). Ha magabiztosan (bután,
egyoldalúan) minősítgetsz, mert a zsigereidnek,
a reflexeidnek, az indulataidnak (előítéleteidnek?,
rögeszméidnek?) hiszel, mert a szemed, az orrod,
a füled s az agyad, a nyelved is valaki másnak
dolgozik. Mert nem vagy azonos önmagaddal,
s nyilvánvaló, hogy akit így méregetsz, minősítgetsz,
az is, egyre bizonyosabban, annyit lát belőled,
hogy éhes, együgyű állat vagy, s hiába próbál
emberként viselkedni, kénytelen állatként
készülődni a védekezésre. Ezért mielőtt cselekednél
(megszólalnál, odaütnél), nem árt, ha megtorpansz,
hátrább lépsz, gondolkodni kezdesz, megvárod,
amíg megfordul, feléd fordítja a másik oldalát is.
Még jobb, ha nem sajnálva az időt, a fáradságot
(és a szégyent) elindulsz, körbejárod, töviről hegyire
megvizsgálod, megismered minden irányból, mi több,
óvatosan életre kelted belőle a csecsemőt,
aki ösztönösen meg tudja (tudta) már különböztetni
a hozzá jó szándékkal közeledőt, a számára fontosat
(rokonszenvest, segítőkészt, szükségeset) a
rossz szándékútól, az ellenségestől, s aki
a kurkászás közben benned is fölébredhet.
