Aztán mire fölfogja a valót
Aztán mire fölfogja a valót,
fogalma sincsen, hogy mi mennyi volt,
s hogy ami van, az az-e, aminek
felelnie kell, hogy miből mi lett.
Nyöszörög mint egy, mint az újszülött,
aki se múltat, se még a jövőt,
s azon állna, hogy lesznek-e, akik,
hogy hosszú az út a pillanatig.
Aztán a mégis, hogy éppen hova,
egy lépés ide, két lépés oda,
mintha táncolna vele valaki,
faltól falig viszik a lábai.
