Áram, mit a szív s a rekeszizom
Goethe utolsó szavaira
Áram, mit a szív s a rekeszizom,
amivel a világot mozgatom,
és spontán termelődik, ha vagyok,
az áram is csak éppen annyi, hogy.
Működtetek egy villanytelepet,
rá vannak kapcsolva földek, egek,
de hol ez, hol az, s nagyon messze egy
halvány csillag pislogja, hogy megyek.
Több fényt… mintha megálló dinamó
nyikkanna, mikor kibuggyan a szó,
s ami amper, volt, minden, ami hány,
mérhetetlenné villan a hiány.
