Az alant szálló nap, ahogy
Az alant szálló nap, ahogy
lyukon, korláton át besüt,
összeköt kívült és belült,
s a nyurga árnyék is ragyog.
A hirtelen tetőn, ahogy,
mintha valaki játszana,
lecsukódik az ablaka,
pattognak rá a csillagok.
A föld és ég között, ahogy
a nappal és az éjszaka,
s mert nem éri utol soha,
mindenki maga megy, gyalog.
