Ezt már csak az ugyanolyan öreg
Ezt már csak az ugyanolyan öreg,
vagy még öregebb, az értheti meg,
aki legyint rá, hogy „akkor mi van?”,
és elmerül a közös trutyiban.
Nem azért, mert bölcs vagy cinikusabb,
de mert tudja, hogy nyakig benne vagy,
s akárhová lépsz, nincsen visszaút,
csak a mindenség közepén a lyuk.
Ezt már csak a szemtelen fiatal,
aki lát és hall, de élni akar,
s mert szégyelli, hogy magával van el,
megesküszik, hogy sosem adja fel.
