Kikötni, odakötni valamihez
Legalább a fogható (megfogható) végét
kikötni, odakötni valamihez (gondolja).
Valamihez, ami a mozgó alkalmatosságon
(pillanaton?, mindenségen?) biztosan áll.
Vagy legalábbis úgy látszik (ő úgy látja).
Csak azután nézni bele a víz (az ég?)
tükrébe, méregetni a messzeséget,
a mélységet, a hőfokot, a lázat,
s foglalkozni a fejjel, a kézzel, a testtel,
amivel észleli, elképzeli, elköveti.
Ha erre képes, miért ne tudna újra
megfeszülni, elrugaszkodni?
Finoman, óvatosan, kicsit. Aztán egyre
jobban, egyre messzebbre. Nem a végéig,
nem a tetejéig, hanem a közepéig!
A közepe közelébe. Mint azelőtt. Mint
egyszer-egyszer. Odáig, ahol biztonságban
érezheti (érezné) magát. Ahol hibátlanul
működnek vertikális és horizontális
viszonylatok, hitelesített mérőeszközök és
műszerek. Ahol egy méter az egy méter,
s a tűz, a víz, a föld, a levegő is az, ami.
Nem adhatja alább. Valamihez, ami
biztosan áll! Vagy úgy látszik.
