Aztán egyszer csak nem hisz benne
Aztán egyszer csak nem hisz benne,
de csinálja még, működik,
eljut egy-egy mozdulatig,
s köp egyet, mintha mindegy lenne.
Aztán egyszer csak, hihetetlen,
észreveszi a lábait,
mint az üres zsákot, viszik,
s mintha vele baktatna minden.
Aztán egyszer csak, ezer éve,
a cseppeket is beveszi,
s feszeng a percben, mint aki,
mint aki nem érti, mi végre.
