Ellenséget, ellenségképet nekik
Ellenséget, ellenségképet nekik, kitalálni,
megeleveníteni, színezni, tökéletesíteni,
folyamatosan „reflektorfényben tartani”.
Ügyelni rá, hogy az elképzelhetőnél és
a legyőzhetőnél kicsivel mindig nagyobb
legyen, elhitetni, hogy bármikor rájuk
törhet, megsemmisíthet mindent, s lehet,
hogy máris beszivárgott, itt van közöttük.
Keressék csak, gyanúsítgassák, súgják be
egymást, könnyítsék a helyzetedet.
Szónokolni, hogy veszélyben a gyerek,
a család, a munka, a vagyon, a haza,
az emberiség, az élet, de különösen azok,
akik legyintenek, alábecsülik a bajt.
Reszkessenek csak, rezeljenek be, bújjanak
össze, bőgjenek, bégessenek, essenek
kétségbe, fantáziáljanak, rémisztgessék a
többit, készüljenek a védekezésre, a harcra,
a halálra. A zsigeri reflexeikre (a fájó
emlékeikre, a megaláztatásaikra,
gyengeségeikre) építeni föl, kényszeríteni ki
belőlük az engedelmességet, az állandó
stresszt, a készültséget, a vigyázzállást.
S ha már-már összecsuklanak, rebbenésnyi
pihenjt vezényelni, megjutalmazni
néhányukat. Folyamatosan ugrásra kész
lelkiállapotban tartani őket, amelyben várják,
sőt követelik már a vezetőt (a vezért), aki
nem lehet más, csak te. Te, aki észrevetted
(kitaláltad) a bajt, aki felkészítetted
(begerjesztetted) őket, aki nélkül csellengő
csürhe lennének, s aki által az életüknek
értelme, a közösségüknek célja lett.
S akik, ha valamit elvétesz, ha rájönnek a
hazugságaidra, a disznóságaidra, a valódi
szándékaidra, s a kiszolgáltatottságukra,
a szerencsétlenségükre, az erejükre,
téged is (magától értetődően) széttaposnak.
