Ahogy közötte, mint az álom
A belső érfalon a rozsda
ahogy a vért ereszti, fogja,
ahogy a tengerből a pára
függönyt húz az ég ablakára.
Ahogy jössz, mert el akarsz menni,
s megakad a percben a semmi,
ahogy ott vagy, de nem találod,
s világgá lesz a dobogásod.
Ahogy az utadat elállja,
s begyűrődsz mögéje, alája,
ahogy közötte, mint az álom,
jelet hagysz életen, halálon.
