Szarva között a tőgye
Mondjuk, se ajtó, ablak,
ház sincsen, csak kísértet,
csak hazajár a lélek,
mert nem talál nyugalmat.
Mondjuk, kísértet sincs már,
csak a pánik, a szégyen,
belekezdesz, mint régen,
s elakadsz a szavaknál.
Mondjuk, tehát te sem vagy,
s annyi igaz belőle,
szarva között a tőgye,
hogy fülelsz, mert kopognak.
