A mulandó s az örökkévaló
A rémület s a tehetetlenség,
a lélegző mocsár alatt
meg-megmozdul a pillanat,
fel-felszáll egy-egy csak azért is még.
A mulandó s az örökkévaló,
a tétova álom fölött
sűrű bálákban áll a köd,
de képzelettel elmozdítható.
A boldogság s a boldogtalanság,
a megtartó rácsok között
majdnem ugyanúgy jár a föld,
ha türelemmel megolajozzák.
