Vénségemre, mint az igric
Csűrös Miklósnak
Vénségemre, mint az igric,
arról kéne, ami történt,
rímbe szedni résztvevőként,
elsiratni, ahogy illik.
Énekelni, mint a stiglic,
röpködni az égen önként,
hisz, ha elfújta az önkényt,
jobb megköszönni a nincs mit.
Választani végre egy színt,
ordítani kéne, mint még,
két pofára, hogy kitessék,
bennem is van annyi még, mint.
Ugrálni, hogy jaj, de jó kint,
s menni be a csőbe tüstént.
