Ők a mese végén a könny
Ahogy lett egyre öregebb
az egész, és külön-külön,
kelés nőtt a fenekükön,
mindegyik magába esett.
S mint a kukac, ha csupa seb,
mintha a nyelvükön köröm,
elfogyott, égett odafönn,
megfagyott bennük az üveg.
Folytak a gennyes szövegek,
csúszkáltak a könyökükön,
s hogy abban is legyen öröm,
a tenyerük, az viszketett.
Akkor is élnek, hogyha meg,
ők a mese végén a könny.
