Mint lánctalp alatt az ima
Folyik a könnye, vétkezik.
Költő, bűnbak és bugyuta.
Mint lánctalp alatt az ima.
Mint ami most következik.
Ki kell bírnia holnapig.
És meg kell bocsátania.
A múlt s a jövő mintha ma.
Mint amiben senki se hitt.
Mindig sietett egy kicsit.
Hispánia? Litvánia?
Úgy vélte, benne a hiba.
És így is, úgy is megölik.
Most örökké élhetne itt.
S nincsen egy önfeledt szava?
