S hogy a között között a köz
S hogy a között között a köz,
s mindenütt a mellékesek,
s hogy napról-napra keskenyebb,
s hogy csak a széle örökös,
s hogy mindig az egész ködöz,
s hogy asszonyok és gyerekek,
s hogy ők is, mert megáll a hegy,
és jön valami üstökös,
s hogy amíg beledögönyöz,
s hogy ordíthatok, üthetek,
és mintha egy kis szeletet,
s hogy a valóság, az közös,
s hogy nincs is, csak oda kötöz,
s hogy ez öl meg, a képzelet.
