Ó én szeretném, ha szeret
Költők költője, körbe kör,
kutya a farkát, kéz kezet,
mint holdvilágnál zsebtükör,
halottban az emlékezet.
Maradtam, ami lehetek,
ökörcsordában egy ökör,
tudjuk egymásról, ki a leg,
kinek a képén több a bőr.
Valaki mindig ki-kitör,
s jön, hogy bikák meg tehenek,
és önmagát csinálja föl,
de aztán többé ő se megy.
Ó én szeretném, ha szeret,
de bámulom csak messziről.
