Két tekintet közt a hinta
Semmiből, hogy jár-e vissza,
nem tudom, de abból élek.
Pultra tenni az egészet,
állni ott és várni, mintha.
Két tekintet közt a hinta.
Végtelen helyett a végek.
Zsebre vágni, hogyha téved.
Játszani, hogy semmi titka.
Mintha mindent visszaadna,
s rajtam állna, hogy mesélek.
Lassan zárni rá a széfet,
eltűnődni, mennyi kulcsa.
Megcsinálni, mintha ő, ha.
Újra kezdeni, ha kész lett.
