Örökké, hogy egy mozdulat
Fönt, fönt a kupola alatt,
s hogy valamit megigazít,
mintha rajta állna, hogy itt,
hogy kilopják a vasakat.
Lent, lent a futóbogarak,
fürgén, mert akkor is esik,
mintha a padló tükreit,
bennük látszik, hogy hol a nap.
Középen, ahol megy a nagy,
középen föl-le jár a lift,
az a perc, hogy kikerülik,
az a hely, hogy elbújjanak.
Örökké, hogy egy mozdulat,
s hogy mindig elforog, amíg.
