Jár mint a nyelvben a világ
Kicsorbulnak a pocsolyák
csupán a költészet örök
nézi az égboltban magát
lebeg az ég és föld között
simogatja hogy eltörött
viheti aki többet ád
alul a hullámzó körök
fölül a védtelen csodák
csak egy sugár hidalja át
nem is tudja hogy összeköt
jár mint a nyelvben a világ
ül mint a résekben a köd
de mindig az egész fölött
mindig valami tisztaság.
