Mintha a szelet a kalap
S hogy ez az év, hogy az a nap,
s hogy időt csak térben, hogy a.
Se teteje, se ajtaja,
mintha a szelet a kalap.
S mert folyton utána szalad,
ahány lépés, annyi soha.
Lüktet a gyűrűben a fa,
öli a percet az adat.
S mintha létezne pillanat,
s abban is, hogy innen oda,
mérete, határa, foka,
címeket ad a mozinak.
Fölkel. Lenyugszik. Játszanak.
De örökké csak a nyoma.
