Mint aki rókát szelidít
Viszi magában a határt.
Nincs is estétől reggelig.
Akkor fölkel, leengedik.
Mindenki tudja, merre járt.
Itt egy futót, ott egy huszárt.
És hegyeit meg völgyeit.
Mint aki rókát szelidít.
És nem ismeri a halált.
De csak az, hogy használ vagy árt.
Csak sebeik meg álmaik.
Meg ahogy egymást hergelik.
S hogy ez a párt vagy az a párt.
Hát egyik sem várja kitárt.
És továbbra is figyelik.
