Mint a közös lovon a seb
A személyes időn belül
a még személyesebb terek.
A szem, a száj, az orr, a fül,
az indulat, a képzelet.
A röghöz kötött végletek.
S az egész, ahogy elröpül.
Mint a közös lovon a seb.
Mint a semmi között az űr.
A véletlen, hogy sikerül.
A mondat, amit keresek.
A kimondani, hogy legyűr.
A fölfogni, hogy vele egy.
A senkit sem váltani meg.
Az élni menthetetlenül.
