A repedés a sarkamon
A sejtek mögött a dobok.
A múló homály az agyon.
A ködön át a nap, ahogy.
A most uralkodj magadon.
A mozgásban az irgalom.
A minden irány én vagyok.
A talán ezen a nyomon.
A csak ismétlek, másolok.
A lapát, hogy az új a jobb.
A repedés a sarkamon.
A több az élet, mint a jog.
Az esendők vagyunk, bizony.
A vége, hiába tudom.
Az eleje, hiába fog.
