Lyukas korsó

P. GY. halálakor

Lehettünk volna barátok, s volt úgy,
hogy azok voltunk, hogy ugyanott
tettük le a lyukas korsót. A tiéd
nagyobbat koppant. Vagy mert
nehezebb volt, vagy mert
nem méricskélted a távolságot
a tested és a föld között. Nem
érdekelt ilyesmi. Az sem, hogy
zavar-e mást, bár figyelmes és
segítőkész voltál, otthon érezted
magadat az emberi
kapcsolatokban. „Hogy vagy?”,
„Hogy vagy?”. Kevés szóval is
elbeszélgettünk. Aki tudja, hogy
mi tocsogott itt a második ezred
utolsó évtizedeiben, az
emlékezni fog ránk. A többiek meg
újra megélik ugyanazt. Miattuk
mosakszom meg a maradék
vízben, s mosom meg halott
arcodat. A korsón a lyuk
befoltozhatatlan, de a fontos dolgok
folytathatók (ebben most hinnem
muszáj), s lesznek, akikben tisztán
köszöntjük és halljuk majd egymást.