Kék

Kicsivel tenni arrébb, csak
megpróbálni legalább arrébb
tenni, csak odaállni melléje,
mintha tényleg arrébb akarná
tenni, csak megforgatni az
agyban, elképzelni a legjobb
fogást rajta, érezni, ahogy
az ujjak izmai, a kar, a gerinc,
a lábfej megfeszülnek, ahogy a
testet meg-meglöki a föld,
ahogy a mennyezetről
pattogni kezd a kék. Csak
eljátszani a gondolattal, hogy
többé nincs ott, nem kell
utálni, kerülgetni, szégyenkezni
a gyengesége, a tehetetlensége
miatt, egyenesen mehet a
fürdőszobába, a holdra, akárhová.
Csak emlékezni rá, hogy milyen
könnyedén arrébb tette, amikor
mégis arrébb tette, bár mintha
valaki észrevétlenül azonnal
segített volna neki,
mikor megmozdult.