Tetőtől talpig ér a mély

Fönt, fönt a homloka mögött,
s hátrébb, a mennyezet alatt
faltól-falig feszül a köd,
alulról világít a nap.

Meg-megáll a szürke szamár,
merthogy ott van, s iázni kell,
lüktet a hangban a homály,
visszhangzik a ki tudja hely.

Feszül, magába fúj a szél,
leesik, koppan valami,
tetőtől talpig ér a mély,
néznek bele, de nincs aki.

(2008. szeptember)