Ahogy önmagát körbeássa

Ahogy önmagát körbeássa,
s vár a kirekesztett világra,
hogy jön majd, kérleli, „dörömböl”,
kiráncigálja a gödörből.

Ahogy a világ, „az is ember”,
tudomásul veszi, hogy nem kell,
mégis ott marad, figyel, készül,
és elviszi a balhét végül.

Ahogy mintha a világ volna,
bedolgozza magát a porba,
s keresgéled a tanulságot,
de nem találod, csak az ásót.

(2009. június)