A roncsait, a nincseit

T. D.-nek, az „egycsillagos távolnoknak”, a hetvenes bevetésekre

A roncsait, a nincseit,
az utolsó filléreit,
öngyilkos merénylő amit,
mindent, amiben ekrazit.

A legmélyén, ahol az ég,
megjelölni a tetejét,
emlékezni, hogy soha még,
álmodozni, hogy semmiség.

Azon is onnan, valahol,
ahol se menny már, se pokol,
beleivódni, mint a por,
és fölrobbanni, amikor.

(2008. július)