Egy-egy izom, ahogy magától

Egy-egy izom, ahogy magától
ellazul, megköt, görcsbe rándul,
szembeszáll, mintha rajta állna
az univerzum zuhanása.

Egy-egy nagy tó derékban, nyakban,
ahogy a medréből kicsobban,
s mintha nem kellenének cseppek,
egybemos eget, földet, testet.

Egy-egy villám a végtelenből,
ahogy megdörren mindenestül,
s mintha valami muzsikára,
az egyik húzza, másik járja.

(2009. június)