A világot, ahogy esik szét

A világot, ahogy esik szét,
külön is a saját esését,
a tükröt millió darabban,
s hogy az összes szilánkban ott van.

Nézni a csicsás törmeléket,
ahogy rögvest magára ébred,
s mintha mind-mind az egész volna,
forog, pöfög, egymást okolja.

S mintha az Isten kötényébe,
várni, valaki rázza egybe,
vagy szédítse nagyon magába,
ha nem hiszi el, ne is lássa.

(2007. június)