Ugrás a tartalomhoz
Tartalomjegyzék
Információk
Mindig közelebb
Mindig közelebb.
Igazít kicsit.
Szédelgő testté
bizonytalanít.
Mindig távolabb.
Már nem is jelez.
Rémeket ragaszt
képzeteihez.
Mindig ugyanaz.
Tengelye oda,
ostora körül
billeg a csiga.
(2006. március)
Pénteken vasárnap
Versek
Magvető Könyvkiadó (2010)
További kötetek
Vissza a kötetekre
Tartalomjegyzék
Pénteken vasárnap
Dróttal, spárgával, rafiával
Két szikla között annyi csak
Mintha már pénteken vasárnap
Reggel még olyan hosszú a nap
Az újakat nem jegyzi meg
Mintha örökké szanaszét
Magas partfal mentén a fényes
A fáradtságból félelem
Nem a szenvedély, nem az indulat
Dróttal, spárgával, rafiával
Fehér felhőt tol a szürke alá
A klub, akár a ravatalozó
Ahogy a percek is meghosszabbodnak
Vannak nagyobb állatok, ezek itt
Gályapad? Fogorvosi szék?
Ó, azok a tudós urak
Világgá mennek a hegyek
Ahogy az arc, a bőr, az agy
Beleveszni az aprólékos
Mindig közelebb
Hintalovon érkezni meg? Hova?
Macsóka macska. Medvecammog
A világot, ahogy esik szét
Ha utána csak az üresség
Megjelölni az intim zárkát
Por az éjszaka, abba ír
Az arcodra, ha nem vigyázol
Mikor már szerep s idő nem véd
Ó, a tanár úr, a tanár úr
A cseppen át, ahogy a tört fény
Motor röpteti-e, vagy csak a képzelet?
Valamit a tető alá
Mintha szappanért futnál vissza
Nem a kör, hogy mi volt, mi lesz
Az anyaméhben zsilipelni
Cikkant egyet a monitor
Mintha valamit nagyon át
A lélegzetvételnyi csöndben
A kukára is föl vagy írva
Az arcodra, ha nem vigyázol
Ahogy összeáll, személyesedik
Arrébb tenni a ketrecet
Mintha valaki más helyett
A határsávig, a határig
Minthogy a füle válogat
A roncsait, a nincseit
A nő, akit, aki, akivel
Tetőtől talpig ér a mély
Semmi, csak ő a győztes embert
Ha nem hagyna le az idő
Rejtett
Egész
lüktet a pillanatból
Ahogyan egy-egy szó közé
Ahogy önmagát körbeássa
Előrébb élni kicsivel
Ez a (mi ez?) se-nem-szonett
Személyiség, ahogy esik szét
Ne menj hozzá közel, nem az, aki
Együtt élni a fájdalom
Sorról sorra röppen a táj
Ez a kinyílik a bicska
A majomban semmi kétely
A részletekre, arra nincs szó
Miközben megint dönteni
Ez a, hogy felvillan a nap
Ó, az a hol volt vicinális
Aztán az elszánt totyogás
Egy-egy izom, ahogy magától
Ó, a megtartó csip-csupok
Ahogy önmagát körbeássa
Szárnyizom, igen, szárnyizom
Egy pipitér, ahogy az úton át
„Kötelesség jól érezni magam”
Ömlik a szívekből az ól
Hiába forgatod a szót?
Azt mondja bélagy, hogy a belekben
Arról írna, míg el nem felejti
Azt hittük, de nem, csupán átszaladt
Nem, arról semmi előzetes