Fehér felhőt tol a szürke alá

Fehér felhőt tol a szürke alá,
füstöl, hánytorog, ugyanott marad,
egyik oldalán szikrázik a nap,
másik oldalát megfordítaná.

Se ereje nincs, se ideje rá,
csak meg-meglódul a teher alatt,
mint mikor nyulak űznek agarat,
s mindenki fut, de nem ér sehová.

Egyetlen lyukon millió „naná!”,
miért és meddig, hová és minek,
meresztgeted a szemed, a füled,
mennydörög, esik, de se bű, se bá.

(2004. november)